Ezüstsas

Apám hasnyálmirigy-rákos, agyvérzésen túlesett, az orvosok lemondtak róla. Mégis, nap nap után annyian hívnak, keresnek, hogy lassanként már nem tudok válaszolni mindenkinek egyenként. A napi híreket itt szeretném megosztani velük, veletek. Nézzétek el, hogy inkább rá fordítom az időt.

Gyászjelentés

2008.12.01. 23:23 | apám lánya | 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezustsas.blog.hu/api/trackback/id/tr100798904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hegedűs Tamás 2008.12.02. 08:05:37

Tudom a fájdalom elviselhetetlen. A János iránti tiszteletünk mégis azt kívánja, hogy emelt fővel küzdjünk meg az Ő elvesztése miatt érzett fájdalommal.
Őszinte részvétem minden hozzátartozónak. Nem igaz, hogy nincs pótolhatatlan ember. Jánost senki sem fogja pótolni. Nincs ki a helyébe tudna lépni. Szeretettel;
Hegedűs Tamás

Hajdú Csongor 2008.12.06. 02:40:51

Vannak emberek, akikről azt hisszük, mindig ott lesznek mellettünk. Akik annyira erősek, annyira fontos helyet töltenek be az életünkben, hogy mindig ott kell lenniük. Akkor is, ha hosszú-hosszú ideig még csak nem is találkozunk. János ilyen volt...
Néhány nappal ezelőtt halottam Zsuzsától a szomorú hírt, és még mindig nem tudom elhinni. János annyira kemény és határozott, nem gyűrhette le semmi. Akárcsak az apám. A húszas éveim elejének legalább annyira meghatározó és tisztelt személyisége volt, mint a saját apám. Volt miért felnézni rá, és bár nagyon titkoltam, meg is tettem... A határozottsága, keménysége, nyers stílusa alapján Rejtő akár róla is mintázhatta volna a hőseit. Az embert, akinek kemény páncélja alatt hatalmas szív és jóindulat rejtőzik, akinek az őszinteségére és segítségére mindig lehet számítani… aki ha kell, megment egy ismeretlent, de ha a szerencsétlen hálálkodni akar ráförmed: „takarodj innen, vagy orrba rúglak.”
10 évvel ezelőtt sokat álmodoztam egy szebb jövőről, szép, nagy fellegvárakat építettem, amiről Jánosnak is meséltem. Ő csak mosolygott, és azt mondta: „Egyetlen fontos cél van az életben: hogy hagyj magad után valamit. Bármit, ami túlmutat rajtad. Ez lehet egy kerítés, egy könyv vagy akár csak egy gondolat.”
Jánosnak ez sikerült. Sokszorosan...
süti beállítások módosítása