Hívnálak... megint. Még mindig.
Szükségem lenne a tanácsodra. Bánatos is vagyok, meg nem is. Összevesztünk és elrohant. Olyan, mint te. Ha nem az ő akarata érvényesül, akkor nem lát, nem hall. Nem érti meg, hogy ő is tud bántani. Hogy mondjam el neki? Azért lehet, mert önnön tökéletességében nem kételkedik? Vagy mert annyira szeret, hogy azt hiszi, ha nem akar, nem is tud megbántani? Nem tudom. Jó lenne, ha beszélhetnék veled.
Hát, meg boldog is vagyok. Anna lett. Már több, mint egy hónapja. Emlékszem még, mennyire akartál egy kislányt. Hát, itt van. Az ő szeme is kék. Mélykék.
Semmi nem olyan, mint volt. Itt ülök ebben a nagy házban, ami a tiéd, a tiétek volt. Itt lakunk öten, és mégis üres. Mikor szokom már végre meg, hogy elmentél?
